A Kanas tó szörnyetege!?

„Láttuk a tó-szörnyeteget” – kiáltottak fel a Xinjiang Ujgur Autonóm Terület Kanas tavánál a kiránduló pekingi turisták. Hamarosan mindenfelé híre ment, hogy mi történt a neves tónál.

 A történet 2005-ben június 7-én délután, körülbelül 19 óra 50 perckor a Kanas tónál történt. Hét kiránduló pekingi turista hajókázott a szép és különleges Kanas tavon, a víz békés és nyugodt volt. A turisták nyugodtan fényképezték a látványt, amikor hirtelen észrevették, hogy a hajótól körülbelül kétszáz méterre egy hatalmas hullám „nőtt ki” a tóból. Két ismeretlen fekete óriás emelkedett ki a vízből, és gyorsan elkezdtek úszni keleti irányba, majd körülbelül két perc elteltével eltűntek a tóban.  

A hét pekingi szemtanú szerint a fekete szörny hossza körülbelül tíz méter volt, feltűnését és tündöklését folyamatosan rögzítették. Jelenleg Burkin járásban tanácskoznak arról, hogyan másolják le a pekingi turisták felvételét. Azonban a felvételek megtekintése után újabb bizonyítékokra lesz szükség. 

A Kanas tó térsége igazán különleges. Egyszer egy Jin Gang nevű munkás ellenőrző körutat tett a tó menti erdőben. Amikor kilépett a sűrűből, hirtelen meglátott valamit a parttól 4-500 méterre. Első pillantása kétszer akkorának tűnt, mint a hajója. A furcsa jelenség „teste” fekete volt és igen lassan úszott. Két év elteltével ez az ember ismét látta a szörnyet. Jin Gang elmesélte a történteket egy öregnek, aki azonban erélyesen elítélte Jin Gangot. Úgy tűnt, hogy az öreg ismeri a szörnyet, de azt követelte Jin Gangtól, hogy ne árulja el a titkot senkinek. Az öreg egy különleges csoporthoz tartozik, őket tuwa embernek nevezik és szerintük ők a mongol Kinkis unokái. Az ottani öregek szerint a tóban él egy szörny, amelyet tó szentjének tartanak.

Tong Bao Ming egy hajós volt a Kanas tavon. Egy napon békésen hajózott, amikor váratlanul hullám csapott keresztül csónakján. Csodálkozva bámulta a fekete szörnyet, amely felbukkant, aztán gyorsan el is tűnt. 

A legenda szerint a múlt évszázad nyolcvanas éveiben két bátor vadász elhatározta, hogy elfogja a szörnyet. Ők azonban eltűntek.  

Huang Ren Xin a Xinjiangi Egyetem professzora a szakértők egyike, aki legkorábban figyelt fel a furcsa lényre. A professzor úgy véli, hogy az emberek tévesen ítélték meg, esetleg egy természeti jelenséget véltek a Kanas szörnyének. Ha a szemtanúk tényleg láttak valamit, az nagy valószínűséggel egy óriási hal lehetett. Ebben az esetben olyan halról lehet szó, amit még nem ismer az emberiség. 

Yuan Guo Ying a Xingjiangi Környezetvédelmi Kutatóintézet szakértője Xingjiang régi élővilág tanulmányozta, de nem vette észre, hogy Kanas tónál dinoszaurusz életkora mindössze kétszázezer éves, holott a dinoszauruszok hatvanmillió évvel ezelőtt kihaltak. A szakértő szerint nem zárható ki, hogy egy régről maradt óriási állat él a Kanas tóban. 

1980-ban létrejött néhány tudományos kutatóintézetből álló kutatócsoport. A kutatás során egy híres tudós titokzatos körülmények között eltűnt a tónál. A szörny megtalálása érdekében a csoport tagjai több mint száz méteres hálót húztak ki a tó felszínén, ám a második nap reggelén a háló eltűnt. Hiába keresték, nem találták meg. Három nappal később, végül megtalálták a hálót, de kétszáz kilométerrel arrébb, közepén egy nagy lyukkal. Ezt vajon a szörny csinálta? Nem tudni. Három hónapos kutatás során sem sikerültek megtalálni a lényt.

  

1985-ben a Kanas térségében egy természetvédelmi területet hoztak létre, és jelentős tudományos kutatásba kezdtek Huang Ren Xin és Yuan Guo Ying vezetésével. Egy reggel, a csoport egyik tagja, Xiang Lihe professzor meglátta, hogy a tavon nagy hullám keletkezik, amely alatt egy óriási vörös hal úszik, ami gyorsan eltűnt. Xiang professzor szerint a hal legalább tíz méter hosszú volt. Miután Xiang professzor visszatért a táborba, elmondta, hogy mit látott. A csoport tagjai felmásztak a közeli magas hegyre, és onnan kezdték vizsgálni a tavat. Ekkor néhány tucat vörös pontot fedeztek fel a tóban, amiről fényképet is készítettek. 

Távcsővel nézve a vörös pontokat, óriási halak körvonalai rajzolódtak ki. A fotók elemzése során észrevették, hogy a vörös pontok nagyjából kétharmad olyan hosszú vonalat képeznek, mint a parton lévő fák, amelyek tizenöt méter magasak. Így úgy becsülték, hogy a tóban lévő óriási hal mérete, akár tíz méter hosszú is lehet. A szakértők azonban úgy vélték, hogy a víz fénytörése miatt nem lehet pontos mérést csinálni, sokkal jobb lenne, ha befognának egyet a halak közül. Így a csoport tagjai készítettek egy óriás pecabotot, és csaliként bárányhúst akasztottak rá. A bot 2,8 méter hosszú volt. Sok hal úszott a horoghoz, de egyetlen sem harapott a csalira. Később látták, hogy egy hatalmas hal is megközelítette a pecabotot, amely körülbelül háromszor akkora volt – vagyis közel 9 méter –, mint a többi állat.  

A szakértők kikérdezték a szemtanúkat, akik látni vélték a hatalmas állatot. 2003. szeptember 27-én, délután körülbelül 7 órakor Sai Like és kollégája kihajóztak a tóra, amikor észrevették, hogy valami nagy hullámot ver. Hamarosan egy óriási, fekete „valami" ugrott ki a vízből, majdnem húsz méter magasba emelkedve. Ez újraindította a régi vitát. Az emberek nem tudják, hogy milyen állat lehetett ez, azt viszont tanúsították, hogy a Kanas tóban valóban van egy óriási lény. Bár néhány tíz éven keresztül senki sem látta, ismét előkerült. 

Évezredekkel korábban született egy legenda a Kanas tóról, pontosabban a szörnyről. Valamikor egy pásztor néhány lóval a Kanas tó mellé utazott. A nap sütött, a pásztor a parton elaludt. Amikor felébredt, rémülten látta, hogy eltűntek a lovak. A parton csak patanyomok voltak, és a tó vize vörössé vált. A pásztor ijedten szaladt haza.  

A tuwa nevű törzs, a Kanas tó mellett lakik évezredek óta nemzedékről nemzedékre, de sohasem halászik, úszik vagy hajózik. Őseik azt tanították nekik, hogy a tóban egy szörny él, s ha előtűnik, katasztrófa lesz. Régen a tuwa emberek elődjei, kétszer is megpróbálták kifogni a szörnyet a tóból, de egyik akció sem sikerült, mert a furcsa szerzet erősebb volt húsz marhánál, tönkretett öt hajót és felszaggatott több mint tíz marhabőrből készült hálót. Ezt követően a tuwa emberek nem utaztak soha a tó mellé legeltetni és halászni.