Molyember

A molyember mibenléte, mint olyan, aránylag friss "legenda". Legelőször a nyugat-virginiai Point Pleasant-ben látták az 1960-as évek végén. 1966 novemberében egy robbanószergyár melletti autópályán látszólag minden cél nélkül, oktalanul támadt az arra járókra. A szemtanúk hatalmas szárnyakkal suhanó, szőrös, vörös szemű lényként írták le.

Legemlékezetesebb tette a városi híd lerombolása volt 13 hónappal az első megjelenése után. A katasztrófában 46 ember halt meg.

Egy hűvös, őszi éjszakán 1966 novemberében, a West Virginiában található Point Pleasant északi részén lévő TNT gyárnál két fiatal pár éppen leparkolt, amikor ráébredtek, hogy nincsenek egyedül. Amit azon az éjszakán láttak, minden idők egyik legnagyobb rejtélyévé nőtte ki magát, ezért alakult meg az ún. Molyember Szövetség. A rejtély olyan világméretű jelenséggé nőtte ki magát, melynek nyomán kíváncsi emberek milliói teszik fel kérdésüket: Mi is történt valójában? Mit is láttak valójában az emberek? Látta-e azóta valaki?

Még mindig megmozgatja a világ kíváncsiságát a A  Point Pleasanti Molyember rejtélye.”

A történet

1966 november 15-én éjszaka 5 fiatal, Roger és Linda Scarberry, Steve és Marry Malette valamint unokatestvérük, Lonnie Button egy még a második világháború idejéből hátramaradt TNT gyár területére húzódtak le kb. 15 km-re a West Virginiában található Point Pleasant városától. Egy régi generátorépület mögött két vörösen izzó fénypontot véltek látni. Elmondásuk szerint, a pontok egy hatalmas állat vörösen ragyogó szemei voltak. A lényt emberformájúnak, ám jóval magasabbnak írták le, közel két méteresnek, melynek hátából óriási szárnyak nőttek ki. A halálra rémült fiatalok a 62-es számú főútra hajtottak, közel 160 km/h-val haladtak, ám a  kriptid üldözőbe vette őket.

Elhagyva a főutat, a közeli, Point Pleasantbe vezető hídon meglátták; vélhetően ugyanazt a lényt mely korábban a nyomukban volt. A szerzet széttárta hatalmas szárnyait és a kocsi fölé repült, egészen a városhatárig követve a járművet. A rémült tinédzserek egyenesen a Mason County törvényszék épületéhez hajtottak, ahol előadták a történteket Millard Halstead rendőrfőnök-helyettesnek. A helyettes később így nyilatkozott az esettel kapcsolatban:

,, Ismertem ezeket a gyerekeket egész életükben. Sosem keveredtek bajba és azon az éjjelen valóban rémültek voltak. Komolyan vettem őket.”

A helyettes, Roger Scarberry kocsiját követve visszatért a fiatalokkal a régi Ordanance Művekhez, de a furcsa lénynek semmilyen nyomát nem látta.

Ugyanakkor egyes források szerint az éjszaka további részében a Scarberry házban poltergeist tevékenységet tapasztaltak és többször is látták a lényt.

Newell Partridge, helybeli mezőgazdász is furcsa jelenségeket tapasztalt. Televíziója azon az éjjelen meghibásodott, azonban az interferencia, mely megzavarta az adást meglehetősen szokatlannak tűnt. Ugyanekkor Partridge kutyája, Bandita égtelen ugatásba kezdett. A férfi egy elemlámpával lépett ki a házból és megrökönyödve látta, hogy a kutya, a háztól kb. 45-50 m-re egy hatalmas méretű, vörösen izzó szemű lény körül köröz. Miután hiába hívta az állatot, Partridge ijedtében úgy döntött, visszamegy a házba a puskájáért. Azonban olyannyira megrémült, hogy hajnalig nem mert kijönni a házból. Bandita eltűnt, ahogyan a lény is, melynek semmiféle nyoma nem maradt.

Azonban a kocsiban ülő fiatalok állítása szerint a lény hídon való megjelenésekor, a hídon egy kutya tetemét látták heverni, mely korábban nem volt ott. Partridge úgy véli, hogy Bandita tetemét láthatták.

A következő nap

November 16-n felfegyverzett városiak egy kisebb csoportja átkutatta a TNT gyár területét, a Molyember nyomait kutatva.

Ugyanezen a napon Mr és Mrs Wamsley, csecsemő lányával Teenaval, valamint Mrs Benett-tel barátaikhoz igyekeztek kocsival. Thomasék a TNT gyárhoz közel fekvő, egykor dinamit tárolására használt betonkúpok, ún. igluk szomszédságában álló kis házban laktak. A látogatók éppen visszafelé igyekeztek a kocsihoz , amikor a jármű mögött megjelent a lény. Mrs Benett elmondása alapján úgy tűnt, mintha a földön feküdt volna és onnan emelkedett  volna fel. A nő leírása szerint óriási, szürkés teremtmény volt vörösen izzó szemekkel. Mialatt Wamsey a rendőrséget riasztotta, a lény megállt a tornácon és az ablakon keresztül bámulta a házban rettegő embereket.

November 24

Ezen a napon 4-n vélték látni a lényt, amint átrepül a TNT gyár területe felett.

November 25

Thomas Ury rémülten rohant a Point Pleasantben található serifirodába, hogy bejelentse, miközben a város felé autózott a 62-es főúton, az út mentén elterülő földön egy lényt vélt látni, melynek vörös szemei voltak. A teremtmény kitárta szárnyait, majd elrepült.

November 27

Vasárnap a 18 éves Connie Carpenter a templomból hazafelé tartva Point Pleasant és New Haven között egy emberformájú, szürke, kb. 2 méter magas lényt vélt látni, melynek szemei vörösen ragyogtak. A hátán lévő szárnyait kitárta, fesztávolságuk a 2,5-3 métert is elérte. A kriptid ezt követően, anélkül, hogy szárnyait mozgatta volna, felemelkedett a földről majd egyenesen a kocsi felé repült, megakadályozva, hogy a nő beindítsa azt. Carpenter bevallása szerint a lény vörös szemei szinte hipnotikus hatással voltak rá.

1967-ben még több alkalommal jelentették, hogy látni vélték a Molyembert.

Silver Bridge

1967 december 15-n a Silver Bridge, mely 1928 óta állt, az esti órákban leszakadt. Az eset 46 ember életét követelte. Az alumínium festéséről elnevezett láncszerkezetes híd mely Point Pleasant valamint Gallipolis városokat kötötte össze, a későbbi nyomozás alapján egyetlen gyári hibás elem miatt szakadt le.

A Silver Bridge-nél töténtek nyomán szárnyra kapott legenda szerint a Molyemberek minden nagyobb katasztrófa előtt feltűnnek, hogy megpróbálják az érintettek tudomására hozni az elkövetkező eseményeket. Ezt az elképzelést az is alátámasztani látszik, hogy a híd összeomlását követően többé nem látták a Molyembert Point Pleasant-ben.

A városban azonban minden évben Molyember-fesztivált tartanak valamint egy a lényt ábrázoló szobrot is emeltek a történtek emlékére.

Mi a Molyember?

Az évek során a legkülönbözőbb kutatók, kíváncsi laikusok próbáltak rájönni, mi is a Molyember valójában. A teóriák rendkívül sokfélék kezdve a tévesen azonosított bagolyoktól, darvaktól egészen a híd csücskére akadt szemeteszsákig.

A Molyember leírása rendkívül sokféle. Általában olyan kriptid (Észlelések alapján létezőnek vélt kreatúra, amit azonban természettudományos módszerekkel még nem azonosítottak, létezése tudományosan nem alátámasztott.) melyet emberszerűnek, ám az átlag embernél nagyobb termetűnek írnak le. Jellemzője a vörösen ragyogó szem és a hatalmas szárnyak, némely esetben a fej hiányzik, szemei a mellkasában helyezkednek el.

A Molyember – Mothman elnevezés a Batman című tv-s sorozatból fakad.

Legutóbb Japánban észlelték ezt a lényt, éppen a borzalmas következményekkel járó földrengés előtt.

Marcus Pules üzleti úton volt Japánban, amikor találkozott egyik legjobb barátjával, aki angol nyelvet tanított az egyik helyi iskolában. A férfi ragaszkodott ahhoz, hogy Pules a tervezettnél tovább maradjon az országban, már csak azért is, hogy jobb betekintést kapjon a helyi kultúrába. Néhány szeminárium-látogatással töltött nap után úgy döntöttek, elmennek a belvárosba, és belevetik magukat a helyi életbe. Az éjszakai program után le akartak menni a tengerpartra, hogy megnézzék a hullámokat, ahogy a holdfényben ragyognak.

Amikor elérték az erőmű környékét, egy fémtartályra lettek figyelmesek, melybe több millió liter víz érkezik. Az erőmű által termelt hő felmelegíti a vizet, ezt hűteni és rendszeresen cserélni kell. A hő azonban nem csak a víz, hanem a levegő hőmérsékletét is megváltoztatja, melynek köszönhetően helyi mikroklímát alakít ki.

Miközben Marcus barátja magyarázott, hirtelen mindketten erős susogást hallottak. Először arra gondoltak, hogy talán a hullámok kelthetik, miközben partot érnek. Azonban amikor a második hang mellé egy fülsüketítő üvöltés is párosult, mindkettőjüknek borsózni kezdett a háta. Körbenéztek, hogy mi lehet a hang forrása, ám hamarosan ismét hallani lehetett az üvöltést. Ez a hang olyasféle volt, mint amikor egy autóbusz hirtelen lefékez: éles és erőteljes. Amikor újra körbenéztek, az erőmű felett megláttak valamit. Az erőmű és a Hold fényében sikerült kivenniük egy alakzatot. Abból a távolságból, ahol ők álltak, fekete színűnek látszott és hatalmas méretű volt. Az épületegyüttes egyik részének a tetején ült. Körülbelül öt másodperc után szétnyitotta hatalmas, fekete szárnyait, és ezt követően a lény repülni kezdett, majd 4-5 alkalommal meg is kerülte az atomerőmű épületét. Néha lassított, néha felgyorsított, de határozottan a reaktorok voltak az általa megtett kör középpontjában.

A lény később feléjük vette az irányt. Pules és barátja csak meredten nézte a teremtményt, melynek vörösesen izzó szemei voltak. Valószínűleg tudta, hogy figyelik őt, de nem zavartatta magát. Ugyanakkor a félelem teljesen átjárta mindkét szemtanút.

A rejtélyes alak, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is repült a város felé, beleolvadva a sötét éjszakába, majd ismét csend lett. Mobiltelefonnal történő képkészítésnek semmi értelme nem lett volna, mert túl sötét volt. Talán egy nagy, ismeretlen madárral találkoztak? Abban mindketten egyetértettek, hogy madarat láttak, amit talán a fények összjátéka tehetett olyan naggyá. Csaknem egész éjszakán át találgattak. Még két napig élvezték egymás társaságát, aztán Marcus búcsút vett barátjától a repülőtéren, és hazaindult.

Egy hét után azonban Marcus barátja is elhagyta Japánt, és családi okok miatt az USA-ba ment. Mindketten meg voltak győződve arról, hogy optikai csalódás történt – egészen addig, amíg nem értesültek a katasztrófáról. Amikor Marcus kapott egy telefonhívást barátjától, hogy kapcsolja be a tévét, teljesen megdöbbent. Épp egy tudósítás ment, méghozzá pontosan onnan, ahol Marcus barátja dolgozott: Okuma városa mellől. E napon érkeztek meg az első hírek a Fukushima Daiichi erőműben történt robbanásról. Az általuk látott lény egy molyember lett volna, amelynek feltűnése előre jelezte a katasztrófát? Valószínűleg egyikük sem felejti el sohasem a különös élményt.